Házasságkötés

Házasság

HÁZASSÁGRA JELENTKEZÉS

*Szükséges iratok: minden felekezet részéről keresztelési- és szabadállapot (nincs előző házassága) igazolás.

**a nyugdíjas nem foglalkozás, hanem állapot.

TUDNIVALÓK

A Teremtés történetében azt látjuk, hogy Isten megosztja munkáját az emberrel:

„Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze.”

Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik. Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának nevet adott” (Ter 2,15.19–20). Van azonban egy vonás, amely a teremtői szándék szempontjából minden másnál magasztosabb: az ember nemcsak Isten munkájának, hanem szeretetének is társa. Hogy tud az ember az isteni szeretethez hasonlóvá válni? Úgy, hogy maga is megéli azt a szeretetet, amely tökéletesen eggyé teszi egy másik személlyel: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz” (Ter 2,24). Ehhez a szeretet-közösséghez Isten áldást is kapcsolt: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá” (Ter 1,28). A szeretetben eggyé váló férfi és nő Isten ajándékaként az élet átadója, hordozója is lett.

Ezt az ideális állapotot a bűn szétroncsolta. Éva keserűen hallhatta a szavakat: „Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad” (Ter 3,16). Az önzés, a birtoklás, az őszintétlenség s még megannyi emberi rossz rombolja a feltétlen szeretetet. Így a férfi és nő szövetsége mindvégig megmaradt a teljes emberiségben, mindvégig hordozta Isten áldását, de sebesült lett. Jézus helyreállította a szeretet kölcsönösségét és felbonthatatlan szövetségét, a kőszívek helyett érző szívet adva az embernek: [a férfi és a nő a házasságban] „Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét” (Mt 19,6). Vagyis a házasság egyetemes emberi intézmény. A Krisztus kegyelmében megélt házasság azonban szentség: lehetővé teszi a férfi és a nő számára az isteni szeretetben való megmaradást, hogy házasságuk „a Szentháromság ikonja” legyen.

A házasság szentsége – a papsághoz hasonlóan – egész életre szóló és feltételekhez nem kötött, szeretetből fakadó döntés által kapcsolja össze a kiválasztott férfit és nőt Isten szeretetében az egyház s az egész világ javára. Talán azt gondolhatjuk, túl nehéz dolog az ilyen elköteleződés. Ezért fontos megértenünk, hogy itt szentségről van szó: a látható emberi életekben láthatatlanul maga Isten cselekszik.

Esküvő

Virágdíszbe öltözött templom, orgonazúgás, hófehér menyasszonyi ruha, egyedülálló élmény a menyasszonynak, a vőlegénynek és az egész násznépnek…

Ezt nem lehet kihagyni, ezt egyszer mindenkinek át kell élnie – mondják sokan, mert érzik, hogy a templomi esküvő nem csupán egy szertartás, egy a sok lehetséges ünnepi esemény közül. Van valami „földöntúli” tartalma is: valami megváltozik általa. De hát mi is történik ott, a templomban, az oltár előtt?

Miben különbözik a templomi esküvő a polgáritól?

Az egyházi esküvő több mint egy szép ceremónia, egy új papír. Két ember életre szóló köteléke, amelyet Isten megáld. Apró, emberi jelekkel kifejezett gazdag mélység (kezek stólával történő átkötése, ősi magyar szokás szerint a feszületre tett eskü, a gyűrű megáldása…). A templom nem csak hatásos háttér egy szépen beállított esküvői képhez. Az Isten szent színe előtt kötött egyházi házasság szentség, amelynek révén Isten kegyelme eljut a párhoz.

A házasság szentségének kiszolgáltatója, azaz közvetítője nem a pap, hanem a férfi és a nő, akik kölcsönösen önmagukat ajándékozzák egymásnak, jellé teszik önmagukat: annak jelévé, hogy Isten mennyire szereti az embert. Isten segítségét kérik közös életükhöz, mert tudják, hogy lehet Nélküle élni, de nem érdemes.

Az Isten házában kimondott szónak súlya van. Egy olyan szentség kegyelmében részesülnek, amely felbonthatatlan. A polgári esküvőt fel lehet bontani, az Isten által megpecsételt szövetséget nem.

Miért jó, ha Isten megáldja a házasságot?

A házasságnak maga Isten a szerzője. Ő a férfi és a nő szívébe azt a vágyat oltotta, hogy odaajándékozzák magukat egymásnak. Így egészülnek ki teljes emberré; alapvető vágyuk, hogy „ketten egy testté legyenek” (Ter 2,24).

Ezért Isten megáldja a házastársi szeretetet, és az emberpárt bevonja teremtő művébe. Isten kimondta rájuk a maga igenjét. Amikor pedig a menyasszony és a vőlegény az oltár előtt kimondja egymásra az igent, Isten akaratával működnek együtt. Isten az igent soha vissza nem vonja, áldása mindig megmarad. A szentségi házasság tehát nemcsak addig létezik és addig köti a feleket egymáshoz, ameddig a szerelem nagy lángon lobog, vagy ameddig ők ketten jól érzik magukat együtt, hanem mindhalálig.

A keresztény meggyőződés szerint a házasság az emberi szeretetnek az a formája, amelyet nemcsak kísér Isten áldása, hanem amelyben valóban testet ölthet, jelenvalóvá válhat Isten szeretete: szentség, amely nemcsak jelzi, de jelenvalóvá is teszi azt. A házasság szentsége még csak elkezdődik az esküvővel, a kegyelem működése végigkíséri a házasokat egész életükön: „holtomiglan-holtáiglan”. E kegyelem forrása Krisztus, aki „velük marad” a házasság nehéz perceiben is, és segíti őket. Ez az a többlet erőforrás, amiért kincs, ha Isten áldása kíséri a házasságot: a házas felek nem pusztán emberi alapokra, törékeny emberi erőfeszítésre, hanem Isten erejére támaszkodva élhetik meg a szeretet nagy kalandját.

Katolikus esketési szertartás

A templomi esküvő olyan családi, személyes alkalom, amely Isten színe előtt, liturgikus keretben történik. Ezért a szertartás családias, bensőséges, ugyanakkor felemelő és ünnepélyes. Hogyan épül fel egy ilyen alkalom? Mi minden kell hozzá?

A fiatal pár bevonulásával kapcsolatban nincsenek előírások, ezért ennek módját érdemes családi körben előre megbeszélni. Például:

– Klasszikus bevonulás: a pap elöl, a tanúk utána; a vőlegényt anyja, a menyasszonyt apja kíséri.

– Önálló bevonulás: a pap elöl, a tanúk utána, a vőlegény és menyasszony együtt.

– A fentiek egyike, de a pap az oltárnál várja a menetet.

A szentélybe érve a menyasszonyi csokor és a gyűrűk az oltárra kerülnek, és elkezdődik a szertartás első része: az igeliturgia. Ebben két vagy három részletet olvasunk a Szentírásból, majd a pap beszél a párhoz és az egybegyűltekhez. A második rész, a tulajdonképpeni esketési szertartás a következő részekből áll: ígéretek: a pap kérdéseket tesz föl a vőlegénynek, majd a menyasszonynak, hogy szabad akaratukból házasodnak-e, készek-e a sírig tartó hűségre és szeretetre, gyermekek vállalására és azok katolikus nevelésére
házassági szándék ünnepélyes kinyilvánítása (konszenzus): a jegyesek egymás felé fordulnak, kezet fognak, amelyet a pap stólával köt össze, majd kimondják a boldogító igent (vagy akaromot), és azt, hogy „Isten szent színe előtt feleségül veszlek/megyek hozzád”. Ettől fogva érvényes a házasságkötés.
Eskü: magyar szokás szerint a fiatalok, általában térden állva, kezüket a feszületre téve, házassági ígéretüket esküvel is megerősítik. A pap által előre mondott szöveget mondatonként ismétlik.
Gyűrűhúzás: a véget nem érő szeretetet jelképező gyűrűt a felek egymás ujjára húzzák („viseld ezt a gyűrűt szeretetem és hűségem jeléül”)
nászáldás: az új házaspárra ünnepélyes áldásban hívja le a Szentlelket a pap, hogy Isten jelenléte erősítse meg és kísérje szeretetüket és közös életüket.
A templom kapujáig a pap vezeti ki az ifjú párt, jelezve, hogy az Egyház imádsággal kíséri, és közösségébe várja vissza őket, immár mint új családot.

Vegyes házasság

Mi a teendő, ha a házasulandók egyike nem katolikus, hanem egy másik keresztény közösséghez vagy másik valláshoz tartozik, esetleg nem hívőnek vallja magát?

Más keresztény felekezethez tartozóval kötött házasság

Nem katolikus keresztény egyházi közösségek tagjaival lehet katolikus házasságot kötni. Ezt hívjuk vegyes házasságnak. A papnak püspöki engedélyre van szüksége a vegyes házasságkötés megtartásához (ezt általában mindenkinek megadják). A katolikus félnek nyilatkoznia kell arról, hogy mindent megtesz azért, hogy hitét élje és gyermekeinek is továbbadja a házasságban. Ennek tudomásul vételét a másik fél aláírásával igazolja. 

Egyik fél katolikus, a másik nincs megkeresztelve

Amennyiben az egyik fél nincs megkeresztelve, az több esetet feltételezhet:

1. Szülei nem tartották fontosnak, de keresztény kultúrájú közegben nevelkedett; szimpatizál a keresztény vallással, közömbös, meggyőződéses ateista. Mindezek mellett a keresztény értékrendet többé-kevésbé elfogadja. Aki a keresztény értékrendet nem fogadja el, az valószínűleg nem akar párjával katolikus szentségi házasságot kötni.

2. Semmit sem tud a kereszténységről, de nyitott a keresztény szellemiségű, értékrendű házasságra (kölcsönös és sírig tartó tisztelet, szeretet, gyermekek vállalása stb.).

3. Valamely más vallás tagja.

A valláskülönbséggel kötendő házasság lehetséges, hiszen természetesen egy meg nem keresztelt fél is tud hűséget, szeretetet ígérni. Megkötése azonban külön, előzetes püspöki engedélyhez kötött, mert gondos mérlegeléssel el kell dönteni, hogy a nem keresztény fél vállalni tudja-e a keresztény házassággal járó kötelezettségeket. A többnejűséget megengedő társadalmakból érkező nem keresztények esete például különösen problémás. A nem kereszténnyel való házasságkötés szertartása csupán néhány mondatban tér el a szokásos katolikus liturgiától.

Hogyan készüljek fel rá?

A házasság nem csupán szerelemre épülő kapcsolat, hanem két ember életét, boldogságát és boldogulását meghatározó szövetség. Amikor házasságra készülünk, akkor érzelmileg, lelkileg és életvitelünkben is alkalmassá kell válnunk arra, hogy felvállaljunk és beteljesítsünk egy ilyen mély életszövetséget. Sokoldalú emberi érettségre van szükség a házassághoz: a társas élet, a kommunikáció, az anyagi javak, a konfliktuskezelés, és az élet számos más területén is. Rengeteg kérdés vetődhet fel, különösen, ha egyházi esküvőt szeretnénk, és nem vagyunk jártasak e témában. Hogyan fogjunk hozzá? Milyen feltételei vannak az egyházi esküvőnek? Kihez kell fordulnunk, milyen iratokat kell beszereznünk? Részt kell-e vennünk jegyesoktatáson? Szabadon választhatjuk-e ki a templomot? Mennyibe kerül a szertartás? Ezekre és hasonló kérdésekre szeretnénk választ adni a következő pontokban.

Gyakorlati tennivalók

A házasság szentségének kiszolgáltatását azon a plébánián kell kérni, ahol a házasságot meg szeretnék kötni. Célszerű személyesen, az esküvő tervezett időpontja előtt legtöbb 6 hónappal jelentkezni a plébániai irodán az esküvői időpont, nászmise kérése, a jegyesoktatás és a részletek megbeszélése miatt. Az esketés helyén adnak eligazítást a szükséges adminisztratív kérdésekről is. Az egyházi esküvő feltételei: Egyházjogilag szabad állapotúak köthetnek csak szentségi házasságot. A házasulandók közül legalább az egyik félnek katolikus vallásúnak kell lennie. A házasságkötést több alkalomból álló, úgynevezett jegyesoktatás előzi meg. Szükséges iratok: 3 hónapnál nem régebbi keresztelési anyakönyvi kivonat (ez a keresztelés helyének plébániáján szerezhető be). Ha egyik házasulandó sem tartozik a házasságkötés helyének plébániájához, legalább az egyik fél lakóhelye szerint illetékes plébánostól kell házassági engedélyt, ún. elbocsátót kérni (ezt csak a friss keresztelési anyakönyvi kivonat bemutatása után tudja kiállítani az illető plébános). Aki nem az eskető plébánián vesz részt a jegyesoktatáson, erről hozzon igazolást.

Lelki felkészülés

„A házasságra való felkészülés elsősorban nem gyakorlati ismeretek elsajátítását jelenti, hanem megnyílást a házasság szentsége, az isteni kegyelem felé, amely képessé tesz a kölcsönös és teljes önátadásra, a »holtomiglan-holtodiglan« hűségre az életre nyitottan. […] Ahhoz azonban, hogy házasságunkban életünket megfontoltan, tudatosan és visszavonhatatlanul egymásnak ajándékozhassuk, hogy az IGEN szabad és felelős cselekedet legyen, szükséges a testi, lelki és szellemi megalapozás.” Jó, ha időben tisztázódik, hogy a szeretet teljes önátadást jelent, „az »én« helyére a »mi« lép”. A szeretet másik összetevője az elfogadás, a másik elfogadása. Lehet olyan tulajdonsága, amelyet legszívesebben megváltoztatnék, de akkor is szeretem és elfogadom, ha semmiben sem változik meg –, mert önmagáért szeretem őt. Ehhez azonban először saját magamat kell elfogadnom. Ez sokszor nem könnyű. Ahhoz azonban, hogy boldog lehessek, mernem kell ajándékká válni, és megtanulni, hogy elfogadjam önmagamat és a másikat is. A boldogság nem más, mint az adás, elfogadás és kölcsönösség harmóniája. Többek között mindezek átgondolásához nyújt segítséget a jegyesoktatás. (Hívom a családokat – 2009. június. Bíró László püspök levele alapján)

Jegyesoktatás

Mit tud mondani az Egyház egy fiatal párnak a házasság küszöbén? Elavult, dohos, életidegen dogmák, szabályok következnek majd egy családtalan paptól? A jegyesoktatás azonban nem erről szól, hanem… Mondhatjuk, hogy ahány plébánia, annyi féle jegyesoktatást találhat az ifjú pár. Van, amelyik hittani ismereteket is szeretne átadni, de mindegyik célja az, hogy a keresztény házasságra felkészítsen. A házasság olyan természetjogi intézmény, amelyet Isten szentségi rangra emel. Az oktatás ezen a két vonalon halad: segít a párkapcsolat mélyebb megélésében, hogy hosszú távon is működőképes legyen: elvárások, kommunikáció, konfliktushelyzetek, gyermekvállalás, házasságápolás témákban. Másrészt a Biblia alapján tanít a jegyesoktatás Isten tervéről, a férfi és a nő egymásnak teremtettségéről, a gyermekáldásról, családtervezésről. A jegyesoktatást tarthatja a plébános, a káplán, de bevonhatnak szakembereket (családterapeutát, orvost) és a plébániaközösség családjaiból házaspárokat is, hogy tudásukkal és tapasztalataikkal támogassák a párokat. A mi Egyházközségünkben évenként Nagyböjt folyamán hirdetünk többalaklamas jegyeskurzust.

Az esküvő után

A jegyespár hónapokon át készül az esküvőre, a nagy nap minden egyes pillanatát gondosan megtervezi, hatalmas energiákat, rengeteg időt és pénzt fektet abba, hogy minden tökéletes legyen. Furcsa lenne, hogyha ennyi készület után a folytatásra már nem jutna erő és lendület. A házasságkötés ugyanis nem lezárás és vég, hanem épp ellenkezőleg: egy új út megnyílása, egy új életfejezet megkezdése. Az esküvővel csak egy útszakasz ért véget, nem maga az út. Az esküvő után Éppen ezért az esküvő után is meg kell őrizni a lelkesedést, az örömet és a fiatalos nyitottságot, érdeklődést. Jegyesoktatásra talán már nincs szükség, de jó, ha az ember csatlakozni tud egy fiatal házas közösséghez a plébánián. Az első gyermek megszületésekor nagy segítség, ha a fiatal anyuka talál a templomban, a plébánián egy baba-mama klubot, ahol élményeit, örömeit, vagy éppen kérdéseit megoszthatja a hasonló élethelyzetben lévőkkel. Az esküvő után is fontos az ima, az állandó fáradozás és áldozathozatal – most már nemcsak egy ünnepségért, egy nagy napért, hanem minden egyes pillanatért, amit együtt élhet meg a pár. Hiszen a szeretetet és annak belső szívét, lelkét az esküvő után is gondozni kell: növekedve az Istennel való kapcsolatban, elmélyülve az egymás iránti bizalomban, elfogadásban, türelemben és megbocsátásban.

“Ketten – hárman”

Szent Ágoston azt mondja: „Ahol szeretet van, ott jelen van az Isten.” Szükséges, hogy egymás iránti szeretetünk gyökere az isteni gondviselésre való teljes ráhagyatkozás legyen. Olyan odaadás, amely a maga korlátolt terveit leteszi Isten kezébe. Ahogy Dr. Gyökössy Endre lelkész-pszichológus – népszerűbb nevén Bandi bácsi – írta: „… a házasság hármasság! Csak hármasban annyira befejezett, hogy oda még a magányosság sem törhet be többé. Ez a harmadik pedig a Hatalmas Harmadik: Jézus Krisztus. Ő nem akarja, hogy valaha is együtt-külön maradjatok, hiszen megígérte, hogy mivelünk, tiveletek is lesz, minden napon, a világ végezetéig.” „Jézus Krisztus valóban együtt akar lenni veletek ígérete szerint: azért, hogy amikor munkátok vagy bármi más miatt nem lehettek egymás mellett, külön is együtt lehessetek – Benne. És Általa. Azért, hogy gondjaitokat megfelezze, szereteteket megsokszorozza. Azért, hogy minden élesebb szót Ő fogjon fel. Hogy minden emberi indulatot Ő csitítson el. Azért, hogy újra és újra Benne találjátok meg egymást.” (Bíró László püspök) Akiket a szeretet köt össze, tudják, hogy „ketten hármasban vannak”. Tudják, hogy Isten, aki maga a SZERETET, mindig velük van, hiszen Ő is kimondta rájuk az IGEN-t. Tudják, hogy bátran indulhatnak egymás felé.

Mennyivel előbb kell bejelenteni a szándékunkat?

A templomi esküvőhöz előkészület is tartozik, ezért fontos, hogy időben tisztázzuk a pontos időpontot. Lehetőleg egy évvel, de legkésőbb 6 hónappal a házasságkötés előtt jelentkezni kell az illetékes plébánián.

Mire van szükség, ha nem a lakóhelyem szerinti templomban esküszünk?

Minden katolikus plébániatemplomban, illetve a helyi plébános engedélyével a plébánia területén található kápolnában lehet házasságot kötni. Ha a házasulandók egyike sem lakik az eskető plébánia területén, legalább az egyik fél lakóhelye szerinti plébánostól elbocsátó szükséges. A házasság szentségének a kiszolgáltatását azon a plébánián kell kérni, ahol a házasságot kötni szeretnék.