Történelem

Szent Mihály plébánia történetéről

1060–1063-ban I. Béla megalapította a kolozsmonostori apátságot. Ekkor Kolozsvár még csak falu volt, amelyet III. Béla 1192-ben az apátságnak ajándékozott, majd 1275-től a gyulafehérvári püspök birtokát képezte. 1177-ben már Kulusvár a neve, 1213-ban pedig castrenses de Clus. Legkésőbb a 12. században épülhetett temploma, de az első adat csak 1214-ből ismeretes: „Iobbagiones ecclesiae de Clus”. Ez a templom a mai ferences templom őse, itt volt a plébániatemplom. 1313-ban már főesperesi hely: Benedek a főesperes-plébános. Az 1300-as évektől kezdték építeni a monumentális Szent Mihály-templomot, amely átvette a plébániatemplom szerepét, és a régi templom a domonkosoké lett. Az 1349-es évi búcsúengedély már a templom berendezését segélyezte. Két tornyot terveztek, de csak egy épült fel. A reformáció idején a templom lutheránus, református, majd 1559-től unitárius lett 1716-ig, amikor Habsburg hatalmi döntéssel a katolikus egyház visszakapta. Plébánosa volt két püspök is: Lönhardt Ferenc (1864–1875) és Márton Áron (1936–1949). Kolozsváron született Balázsfi Tamás (1581) pécsi püspök (1621–1625). Ugyanitt született Bokor Sándor (1915) erzsébetbányai plébános, akit 1972-ben elhurcoltak. Holttestét a Dunából halászták ki.

1579-ben Báthori István fogimnáziumot alapított a jezsuiták vezetésével. 1782-tol a piaristák vezették. Akadémiai oktatás is folyt.
Hirschler József alapította a Mariánumot, 1908-tól 1948-ig a Misszonyunkról nevezett Iskola Novérek vezették az iskolát.  A plébános 1907-ben óvodát és elemi iskolát alapított, az Augusteumot. Összesen négy elemi iskola volt. 1948-ban az iskolákat államosították.

Szent Mihály templom

Az építkezés megkezdésének pontos dátuma nem ismert, de az általánosan elfogadott feltételezés szerint Károly Róbert 1316. augusztus 19-ei oklevelével függ össze, amelyben megerosítette a városnak V. István által adott kiváltságait, többek között a szabad plébános- és bíróválasztás jogát. A város megnövekedett lakossága számára pár éven belül új, tágas templom építését kezdték el. A templom több mint száz évig épült, az anyagiakat részben az adakozó polgárság, részben a búcsúk bevétele biztosította. A legrégebbi fennmaradt ezzel kapcsolatos irat 1349-bol származik, amelyben Avignon érseke és tizenöt püspök engedélyezte a búcsút azok számára, akik a Szent-Mihály templom és a Szent Jakab-kápolna világítására és felszerelésére adakoztak. Az okirat szövegezésébol kiderül, hogy addig az idopontig a szentély, a hozzá csatlakozó két mellékszentély és a kettos padlásfeljáró már elkészült. A búcsúengedélyt több ízben megújították (1350, 1370, 1397). A 14. század végén a növekvo török veszély miatt a templomot, a cintermet és a temetot védofallal kerítették be. Az építkezés befejezése Zsigmond király uralkodása idejére, azaz 1419–1437 közöttre teheto, erre utal az uralkodónak a nyugati fokapu felett elhelyezett magyar királyi, német császári és cseh királyi címere. 1437-ben, büntetésképpen azért, hogy megnyitották a kapukat a parasztfelkeloknek; a város kiváltságait eltörölték, és csak 1444-ben Szent Mihály napján adták vissza; erre utal a címer feletti Szent Mihály-szobor. A homlokzat befejezése és a torony építése még az 1450-es években is tartott. 

A templomot 1489-ben tuzvész károsította, majd Mátyás király uralkodása alatt restaurálták. Mivel felmerült a gyanú, hogy gyújtogatás történt, Mátyás király biztosokat nevezett ki a nyomozásra. A szentély boltozatát 1498-ban újították meg. A helyreállítás hátráltatta a torony befejezését, ezért a városi tanács új adó kivetését rendelte el. A torony építésének idopontját az 1511–1545 közötti idoszakra teszik; a tervezett két torony közül csak az északi oldali épült fel. A torony az 1697-es tuzvészben elpusztult és csak 1742-1744 között építették újjá barokk stílusban. Ezt a tornyot 1763-ban villámcsapás és földrengés károsította, ezért le kellett bontani. A jelenleg is látható neogótikus torony alapkövét 1837-ben tették le és 1859-ben készült el. A torony alatt eredetileg átjáró volt; ezt a 20. század elején szüntették meg.

Az 1738–1744-es nagy pestisjárvány vége után a fobejárat elé fogadalmi kapuzatot emeltettek. A három bejáratú, diadalkaput, amelyet Szent Mihály és a pestis ellen oltalmazó szentek  szobrai díszítettek, az 1899-es rendezési munkálatok során helyezték át a Szentpéteri templom elé.

1916-ban a toronyban 5 harang volt, ebbol négyet 1917-ben a hadsereg katonai célokra lefoglalt, de a nagyharangot Hirschler József plébánosnak sikerült visszaszereznie. A másik hármat 132 darabra törve ledobták a toronyból. Az új harangokat Honig Frigyes aradi mester készítette, ezeket 1924-ben szentelték fel.

Plébániaház

A főtér 15-16 szám alatt található plébánia nagy, egyemeletes épülete csak külsőleg egységes. Valójában törzsépülete is két különböző időben, negyedszázados különbséggel (1450, 1477) épült. Déli szárnya, a négy emeleti ablakos homlokzat pedig — a plébániaház mai kapujától kezdve — már reneszánsz építkezés és jó fél századdal a plébániaház után külön épült és vásárlás útján, későn lett a plébániaház kiegészítő részévé. Az épület legrégebbi része az Unió utcai sarokhoz közeli vége. Ez 1450-ből származik, építtetője Schleunig Gergely plébános volt. Az ő emlékét őrzi a kapubejárat feletti oroszlános, G.S. monogrammal ellátott címer. Valamikor, a kapualjban gót betűs emléktábla utalt az építés idejére. A következő olvasható rajta: Ezt az épületet építtette Szent Mihály főangyal tiszteletére tisztelendő Slevnig Gergely, a törvény tudomány és szabad művészetek koszorúsa, ez időben kolozsvári plébános, különösen előrelátó Veres Tamás és Slevnig Lőrinc városi bíró urak, az Ő nagyatyja és szülői és más jó emberek javaiból, akiknek jutalma el van téve az egekben. 1450. A kapualj átépítésekor az emléktáblát a plébániaház déli szárnyának földszintjén, a térre nyíló egyik üzlet északi falába helyezték át, majd onnan az udvar nyugatra néző falába. 

Az épületet 1477-ben bővítették ki egy újabb szárnnyal, szintén Schleunig megbízásából. A reformáció idején az unitáriusok birtokába került. Itt élt többek között Dávid Ferenc is és új, kibővített déli szárnyába költözött be az Unitárius Kollégium. 1566-tól 1716-ig az összes unitárius püspök itt lakott. A 19. század második felében az épülettel összeépítették a szomszédos négyablakos polgárházat. Ennek bejáratán, amelyen az építés évszáma (1799) is látható, ma az egész plébánia közlekedik. A kapu felett egy Szent Mihályt ábrázoló dombormű látható. Az emeleti ablakok között egy 1773-ból származó barokk emléktábla látható, amely II. József trónörökös látogatásának állít emléket.

Források:  https://ersekseg.ro/hu/papiadatlap/230?q=templom/893

Gaal György: Kalauz a régi és az új Kolozsvárhoz. Kolozsvár: Korunk. 1992.
Gaal György: Kolozsvár: Milleniumi kalauz. Kolozsvár: Polis Könyvkiadó. 2001.

 

 

 

Üzenet küldése