Szervátiusz Múzeum

A két szobrász

Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor, apa és fia emblematikus összeforrottsága a kolozsvári Szervátiusz Múzeum címerében – olyan szobrászi lelemény, amely csak többévszázados, folyamatos, mélyen gyökerező művészeti kultúra gyümölcseként születhet.

Erdély művészete – ilyen foglalat, s benne Kolozsvár különleges ragyogású ékkő. A város és környék első keresztény templomaihoz már a kolozsvári/kolozsmonostori kőfaragóműhely szállította a míves köveket; arany- ezüst-drágakőbetétes- rekeszzománcos kelyheiért, ékszereiért, asztalneműiért, kardmarkolataiért pedig már a XIV. században kivívta a Kincses Kolozsvár elnevezést. A középkor századaiból fennmaradt, közel 1000 ötvösnév, ötvösmester sorából emelkednek ki Kolozsvári Miklós festő fiai: Márton György szobrász, a híres Kolozsvári Testvérek, akik az 1373-ban készült Szent György- szobrukkal (másolata a Farkas utcai református templom előtt található) Európában először mintáznak reneszánsz szellemű, szabad térbe állított és a szabad térbe kihajló realista lovasszobrot.

A virágzó barokkot követő, viszonylag sápadt fényű XIX. század után, amikor Erdély a Habsburg-birodalom provinciájaként tengődik, a maga erejére utalt erdélyi alkotóerő 1920 után lobban fel újra. Szervátiusz Jenő ennek az újrakezdésnek az első modern szobrásza, aki három forrásból merít páratlanul széleskörű társadalmi elfogadottságot kivívott, balladásan elbeszélő stílusához: a századeleji expresszionizmus, az erdélyi középkori falusi templomok oltárszobrai és a népi faragóművészet hagyományából. Ezért művei hol külön- külön, hol egyszerre sugároznak drámai, lírai és epikus hangulatot.

A korán anyai-aszonyi gondoskodás nélkül maradt két férfi, apa és fia együtt barangolják be a legősibb magyar és román néprajzi tájegységeket (Székelyföld, Máramaros, Beszterce-Naszód, Kalotaszeg), így Szervátiusz Tibor művészetét is életreszólóan meghatározza az a mélység és tisztaság, amely e pusztulásra ítéltetett életformából és hordozóikból, a hegyi emberekből áradt.

De – amint a Két szobrász – formaképlete is sugallja – útjuk kétfelé ágazott: az apa egyre inkább a sok-sok egyszemélyes emberi sors közegébe rejti saját, személyes szenvedéseinek krónikáját, a fiú pedig (formailag is átélve a 20. századi szobrászat expresszionizmuson túli, nagy átlényegítő forradalmait) egyre inkább a közösség, a nemzet, sőt az emberiség felelős művészi szószólójának a hivatását vállalja.

A Kolozsvári Testvérek nyomán azonban a Kolozsvári Szervátiuszok is alkottak közös műveket: Farkaslaka határában áll a Tamási Áron-emlékmű “fekete köve” (1927-73), Pápa város központjában pedig a Jókai Mór-emlékmű “fehér köve” (1976-77).

A szobor anyaga és szelleme elválaszthatatlan. Szervátiusz Jenő mindenekelőtt a fák élő szerevezetében /szerkezetében szólaltatta meg teremtményeit; különösen szerette a tiszafa, a dió, a tölgy és a szilfa szövetét; világosabb árnyalatú fák felületét pedig gyakran akvarellfestékkel színezte, majd üvegpapírral összecsiszolta. Szervátiusz Tibor csak kisplasztikában maradt hű az eredeti “családi” anyaghoz, a fához, – monumentális tervei és alkotásai megdöbbentő üzenete viszont éppen a fa, a kő és a fém együttes hatásában ölt testet.

Az 1976 óta Budapesten élő Szervátiusz Tibor 1996-ban adományozta az 1983-ban elhunyt Szervátiusz Jenő szoborgyűjteményét és saját pályája kolozsvári korszakának néhány főművét a Kolozsvári Szent Mihály Egyházközségnek, és Dr. Czirják Árpád érseki helynök úr személyes irányításával alakították ki a plébániaépület belső udvari traktátusában a Szervátiusz Múzeum európai rangú kiállítóterét.

Banner Zoltán

Látogatható a hét minden napján 9-től 19 óráig. Ha nem sikerül bejutni (hittanóra, szentmise vagy egyéb program miatt) a Szent Mihály templom kapusa eligazítást nyújt.

Kapcsolat

Cím: Kolozsvár, Piaţa Unirii 15-16.

Belépődíj nincs, önkéntes adományokat viszont elfogadnak

.

Üzenet küldése