Levéltár

Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár Kolozsvári Gyűjtőlevéltára és könyvtára

            A Gyulafehérvárhoz tartozó kolozsvári katolikus Gyüjtőlevéltár 2003-tól kezdődően alakult Szögi Lászlónak, akkor az ELTE Egyetemi Könyvtár főigazgatójának és a levéltár igazgatójának (1995 és 2013 között; ELTE, egyetemi docense) és Bernád Ritának (GyFL, főlevéltáros) köszönhetően. A Szent  Mihály plébánia levéltári anyaga a Státus levéltárának anyagával együtt 2003-ig a Szent Mihály templom rejtett tornyában volt, valószínűleg a késő-középkortól kezdődően, ahova az orgonakarzatról, a kórusról lehetett bejutni a mindenkori levéltárosnak. Az anyag lehozásában és alapszintű (fondok) rendezésében az ELTE (Eötvös Loránd Tudományegyetem) levéltár szakos diákjai segítettek.

            A Státus intézménye, ami az egyházmegye képviseleti szerveként jött létre a 17. században, nem tartozott a püspök fennhatósága alá és olyan jellegű kérdésekkel foglalkozott, mint az egyház anyagi ügyei, oktatása és intézményeinek adminisztrálása. A ma is létező intézmény jogos igénye képpen (az 1989-es rendszerváltást követően alakult újra) a Státus anyaga külön levéltári egységbe szerveződött, míg a Gyüjtőlevéltár a Szent Mihály plébánia iratait, az időközben ide került Szent Erzsébet ispotály anyagát és a Kolozs-Dobokai főesperesség pébániáinak anyagát foglalja magába (ezt 2013-ban sikerült összegyűjteni). Az anyaggyűjtés folyamatban van: a meglévő állományhoz a történelmi Torda-Aranyos vármegye, azaz Torda-Aranyos főesperesség  plébániáinak levéltárával és könyvállományával fog a közeljövőben kiegészülni. A főesperesi kerületek némileg változtak az idők folyamán, a 18. század közepén például a két, mára összevont, főesperesi kerület négy kisebb főesperesi kerületből állt: aranyosi, dobokai, kolozsi és tordai. Ez később, a 19. század során, némiképpen még változott.

            A plébániának a történelmi korok során jelentős könyvállománya gyűlt össze, melynek őrzése a már említett rejtett toronyban volt. Innen kerültek a könyvek 2018 augusztusában a  Gyüjtőlevéltárba. A mindenkori Szent Mihály templom plébánosa a századok során egyben a kolozsmonostori apáti címet is viselte. Jelentős papi könyvhagyatékaink vannak, mint például az Éltes Károly könyvjegyzéke 1890-ből, és más személyes könyvtáradományok, melyeknek beazonosítása még hátravan. A kolozsmonostori plébánia könyvanyaga jelenlegi plébánosa, Székely Dérnes, jóvoltából úgyszintén a Gyüjtőlevéltárba került. A könyvállomány beazonosítása a posessor (tulajdon) bejegyzések alapján, úgyszintén még hátra van. Joggal nevezhetnénk tehát az eképpen meggazdagodott intézményünket Gyüjtőlevéltárnak és egyben könyvtárnak is.

            Levéltárunk megőrízte azt a struktúrát, amit az évszázadok során a levéltár őrzői kialakítottak. Az ennek alapján elkülönített fondok tehát a plébánia 20. század elejével bezáródó történelmi dokumentumaiból (anyakönyvek, házassági iratok, gazdasági iratok, egyházi épületek/restaurálások, ingatlanügyekkel foglalkozó iratok, intézmények – oltáregylet, alapítványok), a Szent Erzsébet ispotály gazdag emlékanyagából, iskolaszéki iratokból, különböző, dézsmákkal kapcsolatos iratokból, egyháztanácsgyűlési jegyzőkönyvekből és papi személyi hagyatékokból állnak (az iratanyag mennyisége mintegy 76, 61 folyóméter). Történeti értékét tekintve, illetve a gazdag okleveles anyagnak köszönhetően, a kolozsvári Gyüjtőlevéltár kitűnik a gyüjtőlevéltárak sorában. Ti. régebbi és gazdagabb oklevélgyűjteménnyel rendelkezik, mint maga az érseki levéltár Gyulafehérváron. Oklevélgyüjteményünk, darabszámra 149, 1341 és 1892 között kiállított eredeti oklevélből és oklevélmásolatból áll. Ebből kiemelném azt a 42 darab Mohács előtti oklevelet (16 eredeti példány), ami régiségénél és egyediségénél fogva növeli a gyüjtemény értékét. Amint már említettem a bevezető részben, a főesperességi levéltár mellett, 15 plébánia (Egeres, Györgyfalva, Jegenye, Kajántó, Katona, Kisbács, Kolozs, Kolozsmonostor, Kolozsvár – Szent Péter, Magyarfenes, Mócs, Nagysármás, Alsójára és Sinfalva) és 5 filia (Gyalu, Hidalmás, Szamosfalva, Szentmihályfalva, Várfalva) iratanyaga található levéltárunkban.

            Az igen gazdag gyűjtemény többféle kutatásra ad lehetőséget, az anyakönyvek genealógiai kutatóitól a történészek különböző témákat érintő kutatásaig elmenően. Sokféle egyháztörténeti, művészettörténeti munkának nyújt forrásanyagot a levéltár: nagyobb témákhoz, mint például a Szent Mihály templom restaurálási munkálatait feltáró kutatáshoz (Bágyuj Lajos építész hagyatéka), a Szent Erzsébet ispotály középkori és újkori történetéhez, a Marianum és más, egyházi iskolák történetéhez, valamint részkutatásokhoz, mint például az esperesség dézsmaügyei az idők folyamán, az eseperesség, illetve a különböző plébániák gazdasági, ingatlanokkal kapcsolatos ügyeinek az alakulásához és különböző papi levelezésekhez egyaránt stb.

            A Gyüjtőlevéltár említett könyvtárállománya, lévén, hogy most került gyüjteményünkbe, feldolgozás alatt van. Ősnyomtatvány, ún., már könyvnyomtatás korából származó, láncos könyv (eredetileg a reneszánsztól kezdődően azon kódexeket, amelyeket a szerzetesek másoltak a scriptoriumokban értékük miatt a polchoz láncolták; a mi esetünkben használatban lévő, értékes könyveket rögzítettek a biztonságos tárolás érdekében) egyházatyák munkái, graduálék (liturgikus énekeskönyv) egyaránt vannak e gyüjteményben, melyek várják a hozzáértő szakemberek odaadó munkáját. A levéltár katalógusjegyzéke a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár oldaláról érhető el és böngészhető http://gyfl.ro/hu/leveltaraink/kolozsvari-gyjtleveltar.html. Könyvállományunk és a katalógus még feldolgozás alatt van.

Üzenet küldése